Ezúttal távolabbi vizekre eveztünk. No nem szó szerint, hiszen utunk nagyobb részét repülővel tettük meg az Atlanti-óceán Afrika partjai mellett található, Spanyolországhoz tartozó csodás szigetekhez. A hosszasnak tűnő út után érkeztünk meg Tenerifére, ahol már a gépről lenyűgöző látvány fogadott bennünket.
A kimerítő út után az első vacsora mindenért kárpótolt bennünket.
Szombaton reggel egy kiadós reggelit követően indultunk világot látni. A pálmafák, a különleges virágok és növények rögtön ámulatba ejtettek.
Első utunk Anagába, az „esőerdőbe” vezetett, ami talán az egyik legszebb hely Tenerifén. Anaga a legcsapadékosabb térség Tenerifén, ezért a legzöldebb is. Az itt található babérerdő egyedülálló a világon.
Tenerife keleti részén található Radazul, amelynek jachtkikötőjét úgy tervezték, hogy megóvja a szél erejétől a hajókat. Meg is kaparintottunk magunknak egyet az úszó gyöngyszemekből, és búcsút vettük Radazultól, hogy egy kis hajóút után megérkezzünk La Gomerrába, „a hegyek szigetére”.
Napkeltekor a reggelit követően indultunk is tovább.
Este felé érkeztünk meg Puerto de la Estanca kikötőjébe, ahol a reggeli után utunkat az El Hierro felfedezésével folytattuk. El Hierro a maga 278 km²-es területével a Kanári-szigetek legnyugatibb és legdélebbi tagja.
Gyalogszerrel vágtunk neki a zarándoklatnak a csodafához. A sokarcú szigetet érdemes felfedezni.
Banán, banán, banán.
A láva bizony az épületeket sem kíméli. A vulkáni szigeteken gyakoriak a lávafolyások.
Következő megállónk Santa Cruz de la Palma volt, amely a Kanári-szigetek La Palma nevű szigetén található. A város gazdag építészeti örökséggel rendelkezik. Templomok, faragott erkélyek, régi kikötő, macskaköves utcák és múzeumok várják a látogatókat.
Újra a vízen, irány Radazul.
Hazaindulás napját egy csodás napkelte nyitotta. Fájó szívvel, mégis tele élményekkel vettük utunkat hazafelé.
